blikk Videochat
logo
kidszone punkt
információ fórum galeria térkép

kezdet vissza tovább végére egyet felfelé
 

Szövegvarázs (1-10/11) Magyar

 
 

Kutyául a világunk

 

Fanni Kerekes

Fanni Kerekes

2009. Ápr 3. péntek

Legutóbb megváltoztatott:
2009. Aug 11. kedd

  Kutyául a világunk          Én egy Westi terrier vagyok, akit Léninek hívnak. Nagyon csinos lány vagyok. Fannival, a gazdimmal élünk kettecskén egy lakásban. Ő a leggondoskodóbb gazdi a világon. Sok időt töltök azzal, hogy várom őt, elég unalmas, de mindig feltalálom magam. Nagyon jó játék elhordani az újságokat a helyükről, vagy szétcincálni a pihe-puha párnácskákat.          Mikor a gazdi hazaér, nem is értem, miért olyan mérges, ha a kedvenc cipőjét a számba látja. Hisz én csak neki akarom odavinni. Ő bezzeg leszid érte.  Én azonban így is szeretem őt, s ragaszkodom hozzá. Ilyenkor az ölébe ugrok, mire menten elolvad tőlem.          Kedvenc időtöltésem a közös tévézés barátnőimmel. Nagyon szeretjük a született feleségeket. Pupi a szomszédból csahol, a gazdáját Lucának hívják. Suzit a negyedik emeletről Rebeka gondozza. Még jó, hogy egy házban lakunk.          Juj, csenget valaki. Gazdi ajtót nyit …. Egy titokzatos női hang üti meg a fülemet. Oly ismerős ez a hang…. Nem Eva Longoriától származtik??? Te jó szagú csibecomb !!!  Ez ő! Bocsi, most mennem kell! Majd még írok. 2008. XI. 6.  Kedves Naplóm! Eva Longoriáról kiderült, hogy még érdekesebb személyiség , mint gondoltam.          Naplóm, olyat mondok neked, amitől beájulsz. Felkészültél?          Eva Longoria beköltözik hozzánk egy egész hétre, mert lekéste a repülőjét, ami elrepítette volna otthonáig. Ha véletlenül nem ájultál volna be ettől a hírtől, akkor meglepnél, mivel a barátaim tiszta extázisba estek attól, hogy én ilyen szerencsés vagyok. Olyan hangosan ugattam, hogy lesiettek a barátaim gazdástul, mert azt hitték, valami bajom van. Mikor leértek és beléptek a lakásba, máris megértették visításom okát. A döbbenetet a levegőben harapni lehetett. A lányok megismerkedtek az újdonsült vendéggel. Eva csokit adott nekem. Ezt gazdim látta és számon kérte rajta : - „ Miért adtál csokit a kutyának? Nem tudod,hogy  nem ehetnek, mert megfájdul a pocak tőle? Eva: „ Nem tudtam, ne haragudj. „Gyorsan beültek velem a kocsiba, irány a kórház. Mit ne ugassak… gyomormosással végződött.  Most is itt vagyok, s a gazdimat várom. Remélem a tápos vacsimat nem vonja meg tőlem.Ennyi volt mára.    2008 XI. 13.                                 Kedves Naplóm!  Olyan furi érzések kavarodnak bennem. Képzeld, lementünk a gazdival sétálni. A tölgyfa alatt megpillantottam Pupi új játszótársát: Szépséget. Mikor megszólítottam, olyan nevetés jött rám. A neve ellenére ronda, mint a bűn. Görbék a lábai, csámpásan jár.          Mikor együtt játszottunk a kutyafuttatóban, hirtelen megcsapta orrom egy új eb szaga. Ez a mesés illat lehengerelt. Odafordultam, de Szépség gyorsabb volt nálam, már mellette is termett. Hiába kagylóztam füleimmel, csak pár szót tudtam elcsípni a beszélgetésükből. Zénó az új fiú neve. Mellettünk álló háztömbben lakik. Jobban vert a szívem, mint első nap a suliban. Lehet, hogy van szerelem első kutyalátásra? Eljött mellettem, de rám sem nézett. Mintha levegő lennék…nem is, inkább egy közömbös gaz. Nagy tragédia ez az én lelkem virágának. Szomorúan néztem Fannira, aki úgy bámulta Zénó gazdáját, mint fogyókúrája idején a csokitortát. Na, ennyit mára. Folytatás hamarosan következik. 2008 XI. 19.                                                Szia Naplóm! Már eltelt egy hét, de még az egóm romokban hever. Nem tudok kiszeretni belőle. Mindig azzal vigasztalom magam, hogy : idézem: „ Léni, biztos ez csak egy fellángolás, még nem is voltál szerelmes. Akkor meg honnan tudnád, milyen érzés?  Különben meg a „Szépséggel” alkotnak egy párt. „ Már csak egy megoldás maradt: próbálok a munkába temetkezni. Hamarosan egy állásinterjúra megyek. Majd megírom a részleteket.  2008 XI. 20.Szia Naplóm! Végre, egy pozitív nap! Megkaptam az állást. Reklámszakmában utazom. Mindig is erre vágytam, szerepelni a tévében. Most teljesült az álmom. Holnap vesszük fel a végleges verziót. Olyan dögös vagyok abban a rózsaszín miniszoknyában. Amit a szünetekben kapok, az sem kutya. Tudod mit adnak? Amit reklámozok: Mini tappancsot. Sajnos nem falhatom be egyszerre az egészet, fogyiznom kell. Ezek a producerek nagyon kritikusak, hamar rávágják a kutyára, hogy kövér. No ennyit magamról. Van egy nyomasztó hírem. Lehet, hogy neked nem tűnik annak, de számomra kellemetlen. Kovács Fanni, a gazdim és Zénó gazdája Benjámin randiznak. Nekem velük kell mennem . Persze Fanni el akarja hitetni velem, hogy ez csak egy ártatlan találka. Hiszi a piszi, aki elhiszi. Szia, ennyi volt mára.   2008 XI. 22.Szia Naplóm! Olyan gonosz voltam, és még is jólesett, hogy tönkre tettem Fanni randiját, azzal, hogy folyton ugattam, amikor Benjámin megérintette a kezét. Márpedig régebben állandóan ölelgetett, cirógatott és csak nekem engedte meg, hogy megpuszilgassam. Ez képtelenség. Egyik napról a másikra megváltozik minden. Zénó így…Zénó úgy… .Zénót  megsimogatja, engem bezzeg elfelejt. Nyüszíthetek, amennyire csak bírok, de ő mintha nem is hallaná. Végre vége lett a randinak. Otthon egy adag fejmosást kaptam ezért a pankrációért. Nem is aludhattam vele. Ilyen még sosem volt, amióta vele vagyok. Pedig sokszor kihúztam már a gyufát nála. Olyan megalázó volt, hogy a kemény, hideg padlón kellett lehunynom a szemeimet. A napban volt azért annyi jó dolog is, hogy sikerült a forgatás. Ma már le is adták a tévében. Úgy tetszek magamnak. Bocsi, hogy tegnap nem írtam, de úgy fennakadtam a gadzi cselekedetén, hogy nem volt erőm firkantani. Mára befejezem.   2008 XI. 30.Szia Naplóm! Fanni még mindig haragszik rám a múltkori miatt. Ez elszomorít engem, de van ennél nagyobb problémám is.         Anyagi válság fenyeget minket. Te úr isten, most mi lesz a briliánsokkal kirakott nyakörvemmel, amit karácsonyra kérek? Meg a lakás, te atya-kutya világ, hisz ezt csak béreljük! Egyik napról a másikra hontalan leszek? Mi lesz a Született feleségekkel, ha nem lesz tévénk, amin néznénk a sorozatot a barátnőimmel, vagyis hát izé lesz tévénk csak nem lesz hol nézni, meg nem lesz konnektor a híd alatt. Barátaimmal mi lesz? Talán megszakad a barátságunk. Azt mondja a gazdi, hogy valószínűleg Zénó gazdiához költözünk arra a kis időre ameddig a gazdám, nem hozza rendbe a „kis”problémánkat. Várjunk, lehet az is, hogy nem lakhatunk nála, és ki kell mennünk idegenbe pl.: Angliába félre ne értsd, semmi kifogásom külföld ellen, de nem tudok angliaiul. Hát hogyan fogok én pletykálni a barátnőimmel a többi kutyatársaimról. Fanni ajtót nyit, mert csengetnek. Ki az? Természetesen Benjámin, mert már többször jön ő be az ajtón, mint én ki. Utálom, olyan nagymenő. Egyik nap is elmentek randizni, persze nélkülem az ezelőtti dolog miatt. Szerintem eléggé felfújták a dolgot.A tegnapi találkájukhoz visszatérve a történt, hogy Benjámin megígérte Fanninak: biztosan visszakíséri a házig. Ezért nem is vitt magával buszjegyet. Aztán kiderült, hogy a „barátja” csak addig kísérte, ameddig égtek a lámpák, majd mondta,” innen már eltalálsz, ugye?” Gazdim a rózsaszín köd miatt persze, hogy „perszével” válaszolt. Meg kell jegyeznem, hogy az a környék elég félelmetes. Benjámin mindig azzal eteti Fannit, hogy idézem” Én megvédlek mindentől, addig nem kell félned, amíg engem látsz” Persze, addig ameddig lámpa van, ha értene engem, ezzel vágnék vissza. J          Benjámin most viszi a cuccunkat hozzájuk, nekem is mennem, kell. L  Sajnos.  Pont ezzel az emberrel költözzünk össze, aki nem tud rendet tartani? Micsoda tragédia ez számomra.  Szia ennyi volt mára.   2008 XII. 2.Szia Naplóm!                             Ki vagyok készülve ettől a lehetetlen természetű embertől. Nem engedi nézni, a Születtet feleségeket, mert ő úgy gondolja, hogy ez nem kiskutyáknak való. Kikérem magamnak, hogy kicsi vagyok, már kutyaévben meghaladom a 12 évet, ezért én már követhetem a sorozat részeit. Különben is, ha nem lennék 12, akkor is van mellettem felnőtt, de vagyok. Azt még elfelejtettem mondani, hogy egy új bérlő költőzött az ideiglenes lakhelyünkre, ahhoz képest, hogy Benjámin egyik barátja. Ámbár a német juhász kutyája nem a legkedvesebb fajtából való, de azért tudok szót érteni vele. Majd írok még ma, csak most hallgatóznom kell. Viszlát később.      2008. XII. 2. Szia Naplóm! Az előző bejegyzésemben írtam, hogy ki kell hallgatnom gazdim és Benjámin „beszélgetését”. Hát megtörtént.         Kezdem a hosszú beszámolót. Úgy kezdődött ez az egész kalamajka - (Már akinek!) - arra lettem figyelmes, hogy Fanni teli torokból üvöltött „Miért nem hajtottad le a WC ülőkét, nehezedre esik? Meg a fogkrém, tán én csavarjam vissza? Mit képzelsz! Én vagyok a bejárónőd? Hol vannak a szennyeseid, mert a tartóban egy sincs. Bár látom, hogy vannak koszos ruháid, csak az vele a gond, hogy ezek az ágyon hevernek.” Tartalmasan ennyi. Azért voltak cifrább megszólalásai is Fanncsinak, azokat inkább nem írom le. Szerintem Benjáminnak van egy titkos párkapcsolata, de akkor miért szédíti az én gondoskodó gazdámat? Nem értem, hogy miért vannak együtt, ha már az elején ennyire összekapnak ilyen semmiségen. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Beni dolgait pártolom, de szerintem elég lett volna ezt emberek módjára megbeszélni, mint hogy ilyen elfajult veszekedésben kiabálni és olyan dolgokat az ember fejéhez vágni, amit nem gondol komolyan. Csak a düh, beszél belőle. Szia ennyi volt mára. 2008. XII. 3.Szia Naplóm!          A kórházba vagyok már megint. Ezt nem hiszem el visszajáró „vendég” vagyok itt, már mindenki tudja, ki az a Léni.         Eltörött a praclim és ez is Benjámin hibája, mert veszekedésük után elrohant Beni „otthonról”.Gazdival utána eredtünk, hogy Fanni kitudakolja, van-e rejtegetni valója a párjának. Természetesen mindig történik velünk valami, ami maradandó károsodást okoz. Persze, hogy ezekben a helyzetekben, mindig a rövidebbet húzom. Úgy történt az egész, hogy elindultunk kémkedni, amikor a kocsink elé futott Zénó . (Aki most titokban belelesett a naplómba, tudatom hogy Zénó Benjámin kutyája.) Mi próbáltuk kikerülni, de nem sikerült. Most ő is itt fekszik mellettem a rendelőben, ahova bevitt minket gazdim a történtek után. Annyira aggódom érte, hogy túlélje ezt a dolgot. Az orvosok harcolnak az életéért, én ezt mind látom a kettő csillogó szememmel. Fanni már hívta Benit, aki útban van hozzánk. Amikor először meghallotta a hírt, hogy Zénóval ez történt, nem hitte el, és rögtön megnézte a kutyája helyét, de ott már csak hűlt ágyát találta. Most nagyon stresszes vagyok, majd még írok. Szia és NAGYON drukkolj!Utóirat: Azért nem írom alá, mert pont az a mancsom tört el, amelyikkel firkantok, majd ha kiszabadulok a gipszből, pótolom. (Ja és nem tudtad, hogy nem illik más naplóját lapozgatni) Most már tényleg, szia.  2008. XII. 6.Szia Naplóm!          Zénónak már stabil az állapota. Úgy aggódtam érte, azt hittem, meghal, de nem tette, nagyon erős. Most ne is erről beszéljünk.                 Megkaptam a briliánsokkal kirakott nyakörvet. Írtóra tetszik nekem.  Kaptam még egy csomó mindent. Az volt a legnagyobb ajándék, hogy visszaköltöztünk eredeti lakásunkba. Nem olyan sokára itt a karácsony, ezt az ünnepet mindenki a családjával tölti. L Nem mondok neked újat, hogy Fanni nem a családom és természetesen a fiújával együtt. Az anyukámtól már kiskoromban elszakítottak az akkori gazdáim, és ez borzalmas. Egyáltalán nem emlékszem, hogy történt, csak foszlányokra az esetből. Anyát nem ismerném fel, ha szembe jönne velem az utcán, de az illatáról megbizonyosdnék róla, hogy Ő az. Az apukám elhagyott minket még kicsi koromban. Meg szeretném találni a valódi családomat, ezért elhatároztam, hogy elmegyek és felkutatom Őket a föld alól is. A karácsony nem telhet úgy el, hogy nem látom aput és anyut. Gazdiéktól nem köszönhetek el, mert tudom, hogy marasztalnának. Már elég jól megismertem Őt az elmúlt években. Lehet, hogy eztán kevesebbszer írok majd, mert nem lesz alkalmam. Fogalmam sincs, hol fogom tölteni a hideg éjszakákat és korgó hasamnak mit fogok gyógyírül nyújtani. Készen állok az útra most, mennem kell. Szia L   2008. 12. 10. Szia Naplóm! Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen megalázó és nehéz feladat lesz az életemben. Most egy elhagyatott viskóban vagyok. Egy öreg néninél húztam meg magam. Mikor otthon éppen kiléptem a házból, Fanniék mentek el hazulról. Ezért gyorsan cselekednem kellett. Bele kellett ugranom egy kukába. Az volt az egésszel a baj, hogy épp akkor jött a kukásautó, és elvittek engem is a büdös hulladékkal egyetemben. Sok ˝autózás˝ után végre megérkeztünk. Nem is hittem volna, hogy ilyen helyre szállítják a felesleges dolgokat. Találkoztam ott egy vén kutyával. Azt hittem, hogy bölcs és barátságos, de tévedtem. Habzott a szája, majd rám támadt. Az egyik lábamat megharapta. Elsántikáltam  a legközelebbi házhoz, ahol egy öreg hölgy lakott. Oda húztam a teraszon talált seprűt, és azzal kopogtattam be. Egyből befogadott és ellátta a sebem. Viszlát majd valamikor!      2008. 12. 14. Szia Naplóm!          Sajnos az öregasszony feladott egy hirdetést az újságba, hogy megtalált engem.         Valószínűleg már holnap jönnek értem Fanniék. Ezért tovább kell állnom! Kár érte, mert olyan finom azaz étel, amit adott nekem a néni. Szerintem a gazdám már írtóra ideges lehet. A legbombasztikusabb híremet le sem írtam neked. Az a történet, hogy valószínűleg nyomra bukkantam. Egyik nap sétálni vitt a parkba. Ez nem is különös csak, hogy volt egy kutya, aki nekem nagyon ismerős volt. Olyan érzésem volt, hogy az édesanyámmal találkoztam. Az illata számomra feledhetetlen. Előfordulhat, hogy annyira szeretnék vele találkozni, hogy mindent beképzelek magamnak?Majd még írok de, most nyomoznom kell az ügybe.                      2008.12.15.Szia Naplóm!  Találtam valamit! Akarod hallani?Ha nem, akkor is elmondom.                Ma hajnalba szokás szerint, elvitt sétálni  a hölgy. Megint láttam őt. Most már elmémbe véstem arcképét.  Ne csaholj nekem azzal, hogy csak beképzelem magamnak, hogy ő az anyám. Mert ez nem így van. De annyira hasonlítunk egymásra. Ő is olyan szép ugyan olyan peckes a járása, mint az enyém, ugyanabba az irányba fésülteti a frufruját, ahogy én szeretem. Na de ez most nem is olyan fontos. Az már igen, láttam az asszonynál az ő, - el, tudod hinni, - az ő fotóját. Bár nagyon fáj a szívem, hogy el kell mennem ebből az utcából, ahol az én édes drága anyukám, lakik. Ismételten beleugrok a kukába, aztán kikötök valahol a semmi közepén, egy szeméttelepen. Onnan meg elmegyek egy kutyahotelbe, végül is van csontom elég.(Kutyapénz) Ott adnak VauVau lakomát, jó finomat eszem. Letusolok és várom a holnapot. Majd csak akkor írok, ha van infóm. Szia majd valamikor.  2008. 12. 19.Szia NaplómEl sem tudod képzelni, hogy mi történt velem, vagy lehet hogy eltudod , de ez most jól jött ki.Egy szőrszálon múlott, hogy nem találkoztam Fanniékkal, de szerencsére megúsztam a találkát.Rohantam és majdnem kiköptem a tüdőm, mire észbe kaptam, a kikötőben találtam magam. Ott az első hajóra ,amit megláttam, felugrottam. Nem tudom hova visz, de remélem nem Angliába, mert akkor még messzebb találom magam a családomtól. Úgy esélyem sem lesz arra, hogy együtt töltsük a karácsonyt, mint egy rendes család. Angolul egy fikarcnyit se, németül csak kissé ugatok, de azt se tisztán. Remélem meleg éghajlatra visz, ha már felszálltam rá. Hupsz!  Valami történt olyan érzés, mintha nekiütköztünk volna valaminek. Most abba kell hagynom az írást, mert kitört a pánik.Mentem, szia!2008. Xll. 20.Szia Naplóm!   A mentőcsónakból látok rengeteg szombréró kalapot, feltételezem, hogy mexikóiak. Nemsokára odaérünk a chilis bab országába. A hőmérséklet a tetőfokon és a gitáros is jól zenél.                          Megpillantottam egy ismerős alakot. Talán Pupi a szomszédból? Megérkeztünk. A hajó megállt, én a titokzatos személy után futottam, köszöntünk egymásnak. Megbizonyosodhattam róla, hogy a barátnőmet látom. Irtózatosan örültünk egymásnak.Lucával hármasban elsétáltunk a legközelebbi áruházban. Pupus kérdezte tőlem, hogyan kerültem ide. Én erre csak lesütöttem a szemem, mire ő  rögtön témát váltott. ( A tapintatos) Viszlát, megyek vásárolgatni.Szia.  2008. XII. 21.Szia Naplóm! Bomba hírem van. Bementünk tegnap a boltba, s amint betettem a tappancsom, azon nyomban megláttam kettő fegyveres férfit. Írtóra megijedtem. Pupi gazdájával gyorsan bebújtunk egy asztal alá. Több kutya is volt az üzletben, és azt képzeld el, hogy egyszerre ugattunk. Olyan volt, mint éjjel a temető. Félelmetes. Aztán a sok négylábú közül észrevettem egy nagyobb termetű kutyát, aki ráugrott az egyik fegyveresre, leterítette. Erre a másik menekülőre fogta. Közben valaki kihívhatta a rendőrséget. Pillanatok alatt ott termettek. Na, ha ezt a gyorsaságot látnák a mieink..  Már sok dolguk nem akadt, hisz nem csak az emberek között vannak hősök! Az az erőteljes, szálkásan kidolgozott izomzatú hím padlóra küldte vicsorgó fogaival a rossz fiúkat. A szemtanúkat, bevitték kihallgatásra. Lucus sem úszta meg az unalmas vallatást. Mi is követtük őt. Legalább már tudom, hogy milyen a rendőrségi munka.  Jól jöhet minden a pályaválasztáskor… nem igaz? De ott még volt más is. Találkoztam azzal az ebbel, aki leterítette a két gazfickót. Nagyon érdekes személyiség. Hosszasan elbeszélgettem vele, mivel Lucával nem mehetünk be a kihallgató terembe. Azt trécseltem Joeval, a hős négylábúval, hogy saját magát nem tartja példaképnek, mert elhagyta gyermekeit és feleségét. Jól hallottad, feleségét, mert van kutyaházasság is. Nehezen húztam belőle ki, hogy mi nyomasztja. Én ugattam neki, hogy velem és anyukámmal is ez történt. Állandóan bámult engem és én meg zavarba jöttem tőle. Végül kiböktem azt a tiszteletlen dolgot, hogy mit mered rám. Ő keseregve azt felelte, rossz a lelkiismerete a múlt zaklatása miatt. Úgy tűnik, idézem:hasonlítasz a lányomra. Igaz régen láttam de neki is a füle hegyén volt egy folt. Folt? Milyen folt…, arról csak anyu és apu tudhat. Ez azt bizonyítja, valószínűleg nem vagyok fajtatiszta. Kijött Luca és ennyi volt a rendőrségen. Most mennem kell, mert vár a chilis bab. Majd folytatom.Szia.     2008. XII. 21. Szia Naplóm! Felkeltem, nem bírok aludni. Piszkálja a fantáziámat, hogy honnan tudhatja Joe a folt létezését? Te jó szagú csibecomb, lehet hogy Ő az apám. Ha csak apa és anya tudhat róla, és nem látszik, csak ha jól megvizsgálják, akkor ő honnan tudhat róla? Erre csak egy magyarázat van, hogy tényleg ő az apukám. Ezért el kellet jönnöm idáig, hogy feleljem Őt. Azon nyomban meg kell keresnem, beszélnem kell vele. Nem hagyhatom, hogy újra elveszítsem az egyik felem, majd még írok, de most szaladnom kell.Szia!   Kerekes Fanni és Németh Luca 6. osztályos tanulók                               
 
 
 

Én mindig is szerettem a pizzát!

 

Adawy Sara

2009. Márc 13. péntek

  Egy éjszaka azt álmodtam, hogy a pizza feltétek életre keltek. A sonka, a paprika, a sajt, a gomba, a mozzerella és a hagyma. Én egy nyomi ananász voltam. Azt mondta, hogy:-         Elvisznek a nagy pizza kastélyba.Mi mást mondhattam volna.-         Oké, benne vagyok! Indulás! Erre a csíkos szalvétám felrepült egy szaltózós fordulattal alánkcsúszott és már ott is voltunk.Ott állt a pizza király és a pizza királynő. S oda szóltak:-         Hé te ananász nem leszel a kalapom feltétje?-         Á még nem, meg akarom nézni a várat!Néztem is, de nagyon, mindenütt pizzák, szobrok.Az egyik sarokban megpillantottam egy kulcsot, és azt mondtam:- Ez honnan került ide?S egy szörmók ezt felelte:- Találd meg a helyet, ahonnan kiesett!S a kezembe nyomott egy papírdarabot, amin egy pizza labirintus volt. Én követtem a térképet szörmókkal a nyomomban. Míg meg nem láttam egy kaput, ekkor eszembe jutott a kulcs. S kipróbáltam nyitja-e?

Beleillett. Bementem a kapun szörmókkal (amúgy Tininek hívják). Találtam egy pizza alakú gyémántot. Felemeltem, azon nyomban egy kígyóveremben találtam magam Tinivel, ugyanis megnyílt alattunk a föld. Mindenféle színben kavarogtak a csúszómászók, Tini lábára már felkapaszkodott egy, félelmünkben kiáltottunk egyet, s ekkor felébredtem! Láttam, hogy kezem össze van szorítva, kinyitottam és benne találtam a gyémántot. Azóta mindig vele álmodom. Csak az a furcsa, hogy Tini ott fekszik mellettem.  

Ne aggódj kedves Olvasóm!!! Folytatás következik.

Adawy Sára   
 
 
 

A fagyi

 

Varga Rebeka

Varga Rebeka

2009. Jan 30. péntek

Legutóbb megváltoztatott:
2009. Feb 6. péntek

 

Nyáron egyél fagylaltot,
Csokist, málnást, narancsost
Télen inkább hagyagold!
Különben torkod fájni fog.

 
 
 

Cirmonte

 

Krisztina Frank

Krisztina Frank

2009. Jan 21. szerda

 

                  Cirmonte  

 Egy nap megkaptam a napilapot,főcímén volt:SZENZÁCIÓS HÍR! ! Legújabb felfedezésünk " Cirmonte".Tovább olvastam, és hihetetlen képeket láttam az állatról.                  Másnap egy televíziós játékban nyertem egy utazásta Mount Everest-re. Hátha én leszek az a szerencsés,

aki megtalálja ezt a különös lényt.

Nagyon örültem, mert a keresése során, biztosan nagy kalandban lesz részem.Másnap siettem a reptérre,a gép hamarosan fel is szállt.

Mikor megérkeztem,a repülő letett a hotelnél, ami 3 -csillagos volt.

Szép rendezet szoba lett a szállásom. Egy pillanatra valami elterelte a figyelmemet , mintha egy szőrös testet pillantottam volna. A nyomába eredtem. Olyan gyorsan futott az a valami, hogy alig tudtam lépést tartani vele. Szomorúan láttam, hogy felszaladt egy dombra. Ez komoly testmozgást jelentett számomra.Még gyorsabban utána eredtem, a dombtetőre érve egy óriás sütőtök erdőbe botlottam. Gyorsan leguggoltam, elrejtőztem, hisz ott volt a titokzatos állat. Láttam, hogyan habzsolja a zamatos és óriási sütőtököket.Egészen közel merészkedtem hozzá, ő megfordult és barátságosan rám nézett. Én egy kicsit bátortalanul nyúltam felé, de ő egész higgadtan  engedte, hogy megsimogassam. Azt hiszem, a bizalmába fogadott. Nem ellenezte azt sem , hogy pár napig kísérjem az útján. 3 napig társa voltam és ezeket tapasztaltam meg:Szereti az embereket,tucatnyi sütőtököt fal fel , a virágoktól tüsszögési rohamot kap,de egy sütőtöktől jobban lesz,test hőmérséklete

51°C. Megfigyeltem azt is , hogy milyen hangokat ad ki: ha boldog:

nyihak, nyugodt:lclclc, ideges:trtrtr, mérges:lklklk.  A kalandtúra hamarosan véget ért. De készítettem pár ezer képet, amiért a média több százezer dollárt fizetne érte, de nekem nagyon sokat jelent a barátság. Nem árulnám el. Megszűnne a nyugalma. Nem szabad ilyet tenni.

Mert a barátságot nem lehet pénzért megvenni.

 Írta: Dorina és Romána
 
 
 

Kulcs az álomszigetünkhöz

 

Krisztina Frank

Krisztina Frank

2009. Jan 15. csütörtök

Legutóbb megváltoztatott:
2009. Jan 28. szerda

 

A kulcs a Bora- Borához.

 Egy szép nyári délutánon meglátogattam Juditot. A ház ajtaja nyitva volt. Bementem, kerestem őt mindenhol , de nem találtam. Kiáltottam utána, de sehol egy válasz. Ekkor láttam meg a pince ajtaját. Benyitottam és lementem a lépcsőn. Ott találtam meg őt és az egész családot. Mintha valamiről hosszasan diskuráltak volna. Már láttam is, hogy miről. Egy kulcs hevert a földön, s egy titokzatos, eddig ismeretlen ajtó termett a falon. Pont a zárba illett a kulcs, ezért gondoltuk, hogy mögé lesünk. A kulcs forgatására engedett az ajtó, kicsit nyikorogva, de kitárult. Egy cica ült az ajtó mögött és szomorúan nyávogott. Megsajnáltuk, fel akartuk venni, de elrohant. - „Kapjuk el gyorsan!”- sikította Judit. Utána is eredtünk. A cica egy újabb ajtóhoz vezetett, ami az állat nyávogására kinyílt. Én mentem elsőnek.- „Ni! Ez egy garázs!” – mondtam. - „Mi van benne? „ – kérdezte Juci.-„ Egy szuper Fiat Ducato! „– válaszoltuk apával. - „Szálljunk be! „ – szóltak a többiek.  Be is ültünk, majd megpróbáltam beindítani, de nem engedett a szándékomnak. A cica is beugrott mellénk. Juci, Bence és én ültünk elől, a többiek pedig a hátsó üléseken beszélgettek. A cica nyávogott kettőt és a kocsi elindult. Nem is gurult, hanem repült. Nagyon meglepődtünk, de élvezettel ültünk a járművűnkben. Átrepültünk a Himalája felett, s egy vízesés következett. -„Jézusom!” – kiáltottuk Bencével! Átrepültünk felette is. Ám a cicus kiugrott, pedig szerintem a cicák nem is szeretik a vizet. - „Kapjuk el!” – kiáltotta Judit. Elrántottam a kormányt , s kiderült, hogy a csodaautó a vízen is tud közlekedni. Micsoda élmény! Még az utolsó pillanatban sikerült elkapnunk a pánikba esett állatot, s így megmenekült a fürdéstől.  Vitt a sodrás magával, míg nem a Csendes – óceánon kötöttünk ki.Láttam, hogy itt van Bora - Bora sziget. Kiértünk a partjára és leparkoltam. Már nagyon este lett, ezért elnyomott bennünket az álom. A hosszú pihenés után frissen ébredtünk. Micsoda meglepetés! Ott állt előttünk Zsófi és Lizuska. Nem tudtuk, hogy tartsuk kordába örömünket. Zsófi lett az én tesóm, Liza pedig Juciékhoz csatlakozott. Két család! Szuper! Körüljártuk a szigetet, kerestük, hogy hol tudnánk házat építeni. Sétánk végén a lágy homokban előtűnt egy falu. Lakói négerek voltak, észrevettek minket. Rohantunk, hogy megöleljük őket, nagyon kedves emberek voltak. Szeretetük jeléül készítették elő a trópusi finomságokat, a nyakunkba virágfüzért akasztottak.  Megmutatták az ideális helyet a házikóink építéséhez. Három nap sem kellett és a bungik álltak. Nagyon otthonosak voltak, gyorsan be is költöztünk. Ni csak, ki bújt elő a pálmafák közül? Charlie a TV 2-ből. Állítani akartunk számára egy totemoszlopot. Ásni kezdtünk. Egyszer csak egy üveg kandikált ki a homokból ezzel a felirattal: „Szuper hatású itóka chili kivonattal” Használati utasítás is volt a hátoldalán, ezzel a szöveggel: „Idd meg, ha örökké akarsz élni! " Hát ki az, aki nem akarna örökké élni? Természetes, hogy mindannyian ittunk belőle egy kortyot. Azóta is boldogan élünk a szigeten! Békességben, barátságban, szeretetben és harmóniában. Nincs civakodás, verekedés, de sok a vicc, nevetés, jókedv és pihenés.  Ha nem hiszed, látogass meg minket, szeretettel várunk! De már több varázsital sajnos nincs!  Írta: Péter Judit és Tavali Dávid  

 
 
 

utópikus város

 

Varga Adam

2009. Jan 14. szerda

Legutóbb megváltoztatott:
2009. Jan 21. szerda

 

      A városban a vizek csodás hatásúak:                         .Pl.:masszíroznak, varázserejük van,(fiatalítanak,örök életet adnak).A város lebeg, a buszok fénysebességgel haladnak, az autók tudnak teleportálni.   A házak jégből épültek,nem olvadnak el,mégsincs hideg. Ilyenek a jégházak.

A városi élet: Könnyű, mert  nem kell, fizetni, ennek ellenére szeretnek dolgozni az emberek. Hogy mi ennek az oka? Egy héten 5 munkaszüneti nap van.Kristály lóg a nyakukban (életet ad). Széken utaznak (iskolába, munkába, rövidebb utakra). A férfiak hosszú hosszú hajjal járnak. (négerek, raszta frizurával ) Állatok:Különösen nagy termetűek  a kacsák. Aranyat tojnak a tyúkok.A kutya káros hanghullámokat ereszt ki. Minden nap kell enni egy bödön madártejet.Hagyományok:

Minden héten el kell menni kirándulni.Legalább 3 órát levegőzni kell, hogy elkerülje az embereket a betegség.  

A jövő előnyei:

Fejlettebb az orvostudomány. Vannak gázforrásaink(ennek ellenére kevés a gáz).Vannak robotok, amik besegítenek a házi munkába.Jobban gyógyítják a fülfájást.Számítógépen tanulnak az órákon.

A jövő hátrányai: Az emberek lusták (ülnek a tévé előtt)!Megszűnnek az együttesek! Kevesebb gyümölcs terem, a bolygó beteg! Ritkán jön cirkusz!Eltűnnek a könyvek! Sok a rablás, sok a harc! 

 írta:Varga Ádám 4.osztályos tanuló                        

 
 
 

A ménes karácsonya

 

Krisztina Frank

Krisztina Frank

2009. Jan 14. szerda

 

                         

Az ikerpár Dóra és Dorottya nagyon szerettek lovagolni. Volt mindegyiküknek egy kedvenc lova, Dórának Villám Dorottyának pedig Szélvész. Ők is testvérek voltak és mindig együtt játszottak. De az egész ménest is szerették. Miután beköszöntött a tél és a hó is lehullott Dórának korszakalkotóan remek ötlete támadt ami az volt, hogy díszítenek a lovaknak egy karácsonyfát és ajándékokat vesznek illetve készítenek nekik és így ünneplik meg a karácsonyt a lovardában. Szaladt Dorottyához, hogy elújságolja neki a hírt azaz az ötletét. Mikor elmondta a lány lefagyott néhány percig majd a szokásos mondatával tért vissza a régi kerékvágásba, ami az volt „Annyira büszke vagyok, hogy a testvéred lehetek!” Dóra azonnal nekifogott a karácsonyfa felöltöztetésének majd Dorottya is az ajándék szaporításának . A lányok úgy két óra múlva már felöltözve karácsonyfával és az ajándékokkal a kezükbe az ajtó előtt álltak. Mikor a lovakhoz értek felállították a fát, alá pedig elhelyezték  az ajándékokat . A lovak a fáról leették az almákat és a répákat az ajándékoknak pedig „nagyon örültek”. Dóra és Dorottya boldogok voltak, hogy ilyen jól sikerült az ünnep, majd a jóllakott lovakat lecsutakolták és az ikrek egy jót lovagoltak Villámmal és Szélvésszel. Hát így tették emlékezetessé a ménes karácsonyát! Írta Mikli Dorina
 
 
 

A jótevő

 

Krisztina Frank

Krisztina Frank

2009. Jan 14. szerda

 

 

 

Éppen karácsony előtt öt nappal, mikor a Kertész család apró Jancsikája levelet írt  a Jézuskának. A család nagy szegénységben élt.

- Öt gyerekkel nagyon nehéz!- mondta Jancsi apukája Dénes.

- Hogyan veszünk ennyi gyereknek ajándékot?- kérdezte Terike.

- Talán majd segít nekünk a jóisten!- gondolták.

Jancsi befejezte a levélírást, Apukájával kimentek az erdőbe fát nézni.

-Ó!- Ez a legeslegszebb apu!- Mondta Jancsi.

- Jó fiam, akkor ezt visszük haza. Válaszolta Dénes.

Mikor hazaértek, a négy gyerek nagyon örült a fának. Ebben a pillanatban a család háza előtt egy férfinak az autója defektet kapott. Bekopogott a családhoz, hogy segítséget kérjen. A család szívesen segített a férfinak.

-         Na, kész is van!- mondta Dénes,aki autószerelő volt a szakmája. A férfi megköszönte és távozott. Észrevette, hogy a kisfiú ablakán lobog egy levél. Megfogta és elolvasta. Ez állt rajta:

Kedves Jézuska!Mi egy szegény család vagyunk,én:Kertész János vagyok. Szeretnék a testvéreimmel együtt legalább egy pár ajándékot. Légy szíves próbáld meg kézbesíteni a házszám: Vizavidrateleki utca 59..

A bácsi nagyon lágyszívű volt ezért gurult is a legközelebbi játékbolthoz. Ahol beszerezte a játékokat : Jancsinak vett egy pöttyös labdát

                Juliskának egy beszélő babát

                Ádámnak egy kis autót

               Marinak egy plüssállatot

               És Márknak egy darut.(+ mindenkinek egy tábla csokit)

  Írta: Dávid, Dorina, Zsófi és Judit 5. osztályos tanulók
 
 
 

Mikulás és az öt manó

 

Krisztina Frank

Krisztina Frank

2009. Jan 14. szerda

 

   Prücsök, Tücsök,Rudi és Csillám,Lulu, vagyis mi az Északi-sarkon a Mikulás manói vagyunk.Mi öten a hintalovakat készítjük. Egyik nap a 6897. hintalónál észrevettük, hogy a csomagológép hibásan dolgozik. Szaladtunk a Mikulás bácsihoz, hogy segítséget kérjünk tőle. Éppen szundikált a szobájában. Nem akartuk felébreszteni ezért nekiestünk a gépnek és megjavítottuk.                        - Végre elkészült!- kiáltotta Prücsök.Bejött a Télapó a műhelybe. Elújságoltuk neki a hírt,hogy megjavítottuk a gépet. A Mikulás azzal jutalmazott meg minket, hogy főmanóinak nevezett ki és holnap December 6.-án elmehetünk vele az ajándékok kiosztására. Mi pedig boldogan igent mondtunk! Alig vártuk, hogy végre holnap legyen!-Reggel már korán indulunk, úgyhogy legyetek 5:00-kor útra készen!- Adta a parancsot Miki!Eljött a várva várt nap!A rénszarvasokat vittük a szán elé,Fülöp nem akart jönni de kivonszoltuk!A szánban már vártuk Mikit. Ő felénk vette az irányt és beült a szánba.- Már indulunk is főmanóim!    Gyite  szarvaskáim! ……és lassan elvágtáztunk!Már Zürich felett repültünk mikor  meg kellett etetni  a szarvasokat.Addig a Mikulás bácsi bebújt pár kéménybe.                                                             Na!- feltankoltuk a szarvasokat,- Rudolfnak dupla adag répa kellett!Rudolf orra felpiroslott és elindultunk ismét. Most értünk Hongkongba!Mikulás beugrott a kéménybe , mi utána ugrottunk az ajándékokkal.De pechünkre a ferdeszemű fölébredt. Elkezdett kiabálni kínaiul.Nem értettük, hogy mit beszél,de mi csak raktuk az ajándékokat.Mikulás aki már 1000 nyelven tud elkezdett vele kommunikálni.Sikeresen elaltatta a mamikát és mentünk tovább. Mikor kimásztunk a kis téglalyukon, ami majd szétégette a ruhánkat észrevettük,hogy reggel van. Észrevettük,hogy NAGY bajban vagyunk!- Kimaradt Franciaország!!!!!!!!!Lulu már a 16. Redbull- t öntötte magába! Lekapartuk a szánról a fagyot és útnak indultunk gyorsan!Bekapcsoltuk a turbó-gombot és már láttuk az Eiffel-tornyot. Kecsesen elhelyeztük a kéményen át a levélben kért csomagokat!Végeztünk mielőtt a gyerekek felkeltek volna! Gyorsan vissza az Északi-sarkara!- mondta Rudi.Ez volt az 1000. karácsony. - Ezt meg kell ünnepelni!- Mondtuk öten. Mikulás nagyot sóhajtott és azt mondta: Gyerekek én jövőre már nyugdíjba megyek! Csináltunk egy nagy bulit!                            Ez volt a felejthetetlen 1000. KARÁCSONY. 

Írta : Dorina, Judit, Dávid és Dia  

 
 
 

Varázskert

 

Krisztina Frank

Krisztina Frank

2009. Jan 14. szerda

Legutóbb megváltoztatott:
2009. Jan 28. szerda

 

  Egy nyári napon nagyon unatkoztunk. Ezért elhatároztuk, hogy elmegyünk nyaralnia zsebpénzünkből Hawaiira. Mi egyébként egy ikerpár vagyunk,  Dorina és Judit, de mi Dorisznak  és Jucinak szólítjuk egymást. Mivel öt évesek vagyunk, kellett magunkkal egy felnőttet is vinni. Választásunk Dávidra, a nagypapira esett. Miután a nagypapi igent mondott a felkérésre, összepakoltunk és kisiettünk a reptérre.  Ott fogadott bennünket a hír, hogy a madarunk csak a Karácsony – szigetekig megy, ott van a végállomás. De Dávid, a nagypapi , aki sohasem esik kétségbe azt mondta: „ Majd átutazunk hajóval Hawaiira. " Dorisz és Juci gyorsan beleegyeztek. 23 óra elteltével landoltunk is a szigeten. Elindultunk hajó után nézni, de csak egy roncsot találtunk. Nagypapi erre azt mondta: „ Soha ne essünk kétségbe.” Ezért aztán a mindjárt szétesek hajóval útnak indultunk. Ahogy egyre beljebb sodródtunk az árral, észrevettük, hogy egy örvény közeledik, de már nem tudtuk kikerülni. Nagypapi bezzeg most első volt a kétségbeesettek között. Hiába kormányoztunk visszafelé, a roncs csak az örvénybe tartott. Aztán süllyedtünk, süllyedtünk és megint csak süllyedtünk. Ahogy egyre lejjebb kerültünk észrevettük, hogy nem fogy a levegőnk, sőt inkább tudunk lélegezni. Erre a nagypapa újra megszólalt: „ Mondtam én , hogy soha ne essünk kétségbe!” Egyre mélyebbre úsztunk az örvényben , egyszer csak ott termett egy kis kapu. Nagypapi, ahogy átlépett rajta, bekapta egy tehénvirág. De még onnan is azt kiabálta, hogy „ Ti gyerekek, soha ne essetek kétségbe!!!! " Ám nem akarok hazudni, mi kétségbe estünk. A kertben segítségért indultunk, mikor megláttunk egy kislányt, aki ugyanúgy nézett ki, mint mi. Odasiettünk hozzá, megkértük, hogy legyen a segítőnk. -„ Szia, hogy lehet kiszabadítani a nagypapinkat abból a furcsa virágból , aminek nem csodálom, hogy tehénvirág a neve, hisz akkora a levele , mint egy tehén.”-„Sziasztok lányok!  ………… Egy szorzótáblát kell megoldanotok, amit mindjárt ki fog nektek adni.”- „ Szorzótábla ??? Ó, az könnyű – mondta Dorisz és Juci egyszerre.Ekkor megjelent az első művelet: 5x5 = ?  A két lány egymásra nézett és kórusban kiáltották: „ Hisz az  huszonöt!” Ezzel a lendülettel be is írták. Várták a következő műveletet, de nem kaptak. A lány azt felelte: „ Szerintem azért , mert csak öt évesek vagytok és ilyen ultra szuperszónikus gyerekekkel nem  minden nap találkozik az ember. „ - Köszönjük a bókot, de mi már 3 éves korunk óta tudjuk a szorzótáblát.- Á, az sohase baj, inkább örüljetek neki!- Ezután hiába szólongattuk a nagypapit, nem került elő. Majd kilépett az egyik bokor mögül tiszta nyákosan, nedvesen.- Sziasztok, végre kiköpött a tehénvirág , olyan büszke vagyok rátok! Én aztán  megmondtam,hogy soha ne esettek kétségbe!!!- Ááá nagypapi , úgy örülünk ,hogy meglettél, bemutatjuk ööö…-  hogy is hívnak???- Jaj , még be se mutatkoztam! Hali, én Laura vagyok.- Nagypapi biztos nem fogod elhinni, de muszáj lesz, egy helyi lány szabadított ki a tehénvirág fogságából.- Komolyan? Gyere megmentőm,  kedvességedért cserébe, meghívlak egy teára…bár azt hiszem , otthon hagytuk………a…- Semmi baj, hiszen ki az a butus , aki teát hoz magával Hawaii-ra!!!- Van a közelbe egy teázó???- Persze a Villamos közben.- Akkor szedjük a lábainkat, hogy oda érjünk zárás előtt!!!- Várjunk csak, azt hiszem a tehénvirág lenyelte a pénztárcámat!!!- Laura, itt mivel fizetnek?- kérdezte Dorisz.- Arany szirommal.- Olyat hol találni? - Bárhol, még akár az utca mentén is.- Micsoda?- kérdezte a talpig nyálas papi.- Hát… ez csupán a szerencse kérdése. Aki keres , az talál!- Akkor mire várunk?  Induljunk már!- De már 7 óra van és 8-kor ZÁRÁS!- Nem baj 1. Velem tart a szerencse                 2. Soha ne essünk kétségbe- mondta Dávid, az ész! Rögtön elindultak aranyszirmot keresni. Egy órán belül öt  „bankóval”  a kezükben tértek vissza. Az idő nem vár senkire, így  orruk előtt bezárult a bolt. Nagypapa újra felkiáltott „Soha ne essünk kétségbe”.Majd elmegyünk holnap. De ez már az utolsó szava volt, mert egy örvény közeledet ami nagy erővel szippantotta be őket. Ismét otthon találták magukat a dadával, nagypapi pedig az  öregek otthonában termett a barátai társaságában. Hát így történt a „nagy  utazás".

Írta: Laura, Dorina, Dávid.

 
a lap tetejére
 
punkt
oldalablak zárása

Bejelentkezés