blikk Videochat
logo
kidszone punkt
információ fórum galeria térkép

kezdet vissza tovább végére egyet felfelé
 

Varázskert (10/11)

 

Krisztina Frank

Krisztina Frank

2009. Jan 14. szerda

Legutóbb megváltoztatott:
2009. Jan 28. szerda

Nyelv: Magyar

Téma:

Szövegvarázs
 

  Egy nyári napon nagyon unatkoztunk. Ezért elhatároztuk, hogy elmegyünk nyaralnia zsebpénzünkből Hawaiira. Mi egyébként egy ikerpár vagyunk,  Dorina és Judit, de mi Dorisznak  és Jucinak szólítjuk egymást. Mivel öt évesek vagyunk, kellett magunkkal egy felnőttet is vinni. Választásunk Dávidra, a nagypapira esett. Miután a nagypapi igent mondott a felkérésre, összepakoltunk és kisiettünk a reptérre.  Ott fogadott bennünket a hír, hogy a madarunk csak a Karácsony – szigetekig megy, ott van a végállomás. De Dávid, a nagypapi , aki sohasem esik kétségbe azt mondta: „ Majd átutazunk hajóval Hawaiira. " Dorisz és Juci gyorsan beleegyeztek. 23 óra elteltével landoltunk is a szigeten. Elindultunk hajó után nézni, de csak egy roncsot találtunk. Nagypapi erre azt mondta: „ Soha ne essünk kétségbe.” Ezért aztán a mindjárt szétesek hajóval útnak indultunk. Ahogy egyre beljebb sodródtunk az árral, észrevettük, hogy egy örvény közeledik, de már nem tudtuk kikerülni. Nagypapi bezzeg most első volt a kétségbeesettek között. Hiába kormányoztunk visszafelé, a roncs csak az örvénybe tartott. Aztán süllyedtünk, süllyedtünk és megint csak süllyedtünk. Ahogy egyre lejjebb kerültünk észrevettük, hogy nem fogy a levegőnk, sőt inkább tudunk lélegezni. Erre a nagypapa újra megszólalt: „ Mondtam én , hogy soha ne essünk kétségbe!” Egyre mélyebbre úsztunk az örvényben , egyszer csak ott termett egy kis kapu. Nagypapi, ahogy átlépett rajta, bekapta egy tehénvirág. De még onnan is azt kiabálta, hogy „ Ti gyerekek, soha ne essetek kétségbe!!!! " Ám nem akarok hazudni, mi kétségbe estünk. A kertben segítségért indultunk, mikor megláttunk egy kislányt, aki ugyanúgy nézett ki, mint mi. Odasiettünk hozzá, megkértük, hogy legyen a segítőnk. -„ Szia, hogy lehet kiszabadítani a nagypapinkat abból a furcsa virágból , aminek nem csodálom, hogy tehénvirág a neve, hisz akkora a levele , mint egy tehén.”-„Sziasztok lányok!  ………… Egy szorzótáblát kell megoldanotok, amit mindjárt ki fog nektek adni.”- „ Szorzótábla ??? Ó, az könnyű – mondta Dorisz és Juci egyszerre.Ekkor megjelent az első művelet: 5x5 = ?  A két lány egymásra nézett és kórusban kiáltották: „ Hisz az  huszonöt!” Ezzel a lendülettel be is írták. Várták a következő műveletet, de nem kaptak. A lány azt felelte: „ Szerintem azért , mert csak öt évesek vagytok és ilyen ultra szuperszónikus gyerekekkel nem  minden nap találkozik az ember. „ - Köszönjük a bókot, de mi már 3 éves korunk óta tudjuk a szorzótáblát.- Á, az sohase baj, inkább örüljetek neki!- Ezután hiába szólongattuk a nagypapit, nem került elő. Majd kilépett az egyik bokor mögül tiszta nyákosan, nedvesen.- Sziasztok, végre kiköpött a tehénvirág , olyan büszke vagyok rátok! Én aztán  megmondtam,hogy soha ne esettek kétségbe!!!- Ááá nagypapi , úgy örülünk ,hogy meglettél, bemutatjuk ööö…-  hogy is hívnak???- Jaj , még be se mutatkoztam! Hali, én Laura vagyok.- Nagypapi biztos nem fogod elhinni, de muszáj lesz, egy helyi lány szabadított ki a tehénvirág fogságából.- Komolyan? Gyere megmentőm,  kedvességedért cserébe, meghívlak egy teára…bár azt hiszem , otthon hagytuk………a…- Semmi baj, hiszen ki az a butus , aki teát hoz magával Hawaii-ra!!!- Van a közelbe egy teázó???- Persze a Villamos közben.- Akkor szedjük a lábainkat, hogy oda érjünk zárás előtt!!!- Várjunk csak, azt hiszem a tehénvirág lenyelte a pénztárcámat!!!- Laura, itt mivel fizetnek?- kérdezte Dorisz.- Arany szirommal.- Olyat hol találni? - Bárhol, még akár az utca mentén is.- Micsoda?- kérdezte a talpig nyálas papi.- Hát… ez csupán a szerencse kérdése. Aki keres , az talál!- Akkor mire várunk?  Induljunk már!- De már 7 óra van és 8-kor ZÁRÁS!- Nem baj 1. Velem tart a szerencse                 2. Soha ne essünk kétségbe- mondta Dávid, az ész! Rögtön elindultak aranyszirmot keresni. Egy órán belül öt  „bankóval”  a kezükben tértek vissza. Az idő nem vár senkire, így  orruk előtt bezárult a bolt. Nagypapa újra felkiáltott „Soha ne essünk kétségbe”.Majd elmegyünk holnap. De ez már az utolsó szava volt, mert egy örvény közeledet ami nagy erővel szippantotta be őket. Ismét otthon találták magukat a dadával, nagypapi pedig az  öregek otthonában termett a barátai társaságában. Hát így történt a „nagy  utazás".

Írta: Laura, Dorina, Dávid.

 

Szólj hozzá!

Megjegyzésed

Captcha
a lap tetejére
 
punkt
oldalablak zárása

Bejelentkezés