A kulcs a Bora- Borához.

 Egy szép nyári délutánon meglátogattam Juditot. A ház ajtaja nyitva volt. Bementem, kerestem őt mindenhol , de nem találtam. Kiáltottam utána, de sehol egy válasz. Ekkor láttam meg a pince ajtaját. Benyitottam és lementem a lépcsőn. Ott találtam meg őt és az egész családot. Mintha valamiről hosszasan diskuráltak volna. Már láttam is, hogy miről. Egy kulcs hevert a földön, s egy titokzatos, eddig ismeretlen ajtó termett a falon. Pont a zárba illett a kulcs, ezért gondoltuk, hogy mögé lesünk. A kulcs forgatására engedett az ajtó, kicsit nyikorogva, de kitárult. Egy cica ült az ajtó mögött és szomorúan nyávogott. Megsajnáltuk, fel akartuk venni, de elrohant. - „Kapjuk el gyorsan!”- sikította Judit. Utána is eredtünk. A cica egy újabb ajtóhoz vezetett, ami az állat nyávogására kinyílt. Én mentem elsőnek.- „Ni! Ez egy garázs!” – mondtam. - „Mi van benne? „ – kérdezte Juci.-„ Egy szuper Fiat Ducato! „– válaszoltuk apával. - „Szálljunk be! „ – szóltak a többiek.  Be is ültünk, majd megpróbáltam beindítani, de nem engedett a szándékomnak. A cica is beugrott mellénk. Juci, Bence és én ültünk elől, a többiek pedig a hátsó üléseken beszélgettek. A cica nyávogott kettőt és a kocsi elindult. Nem is gurult, hanem repült. Nagyon meglepődtünk, de élvezettel ültünk a járművűnkben. Átrepültünk a Himalája felett, s egy vízesés következett. -„Jézusom!” – kiáltottuk Bencével! Átrepültünk felette is. Ám a cicus kiugrott, pedig szerintem a cicák nem is szeretik a vizet. - „Kapjuk el!” – kiáltotta Judit. Elrántottam a kormányt , s kiderült, hogy a csodaautó a vízen is tud közlekedni. Micsoda élmény! Még az utolsó pillanatban sikerült elkapnunk a pánikba esett állatot, s így megmenekült a fürdéstől.  Vitt a sodrás magával, míg nem a Csendes – óceánon kötöttünk ki.Láttam, hogy itt van Bora - Bora sziget. Kiértünk a partjára és leparkoltam. Már nagyon este lett, ezért elnyomott bennünket az álom. A hosszú pihenés után frissen ébredtünk. Micsoda meglepetés! Ott állt előttünk Zsófi és Lizuska. Nem tudtuk, hogy tartsuk kordába örömünket. Zsófi lett az én tesóm, Liza pedig Juciékhoz csatlakozott. Két család! Szuper! Körüljártuk a szigetet, kerestük, hogy hol tudnánk házat építeni. Sétánk végén a lágy homokban előtűnt egy falu. Lakói négerek voltak, észrevettek minket. Rohantunk, hogy megöleljük őket, nagyon kedves emberek voltak. Szeretetük jeléül készítették elő a trópusi finomságokat, a nyakunkba virágfüzért akasztottak.  Megmutatták az ideális helyet a házikóink építéséhez. Három nap sem kellett és a bungik álltak. Nagyon otthonosak voltak, gyorsan be is költöztünk. Ni csak, ki bújt elő a pálmafák közül? Charlie a TV 2-ből. Állítani akartunk számára egy totemoszlopot. Ásni kezdtünk. Egyszer csak egy üveg kandikált ki a homokból ezzel a felirattal: „Szuper hatású itóka chili kivonattal” Használati utasítás is volt a hátoldalán, ezzel a szöveggel: „Idd meg, ha örökké akarsz élni! " Hát ki az, aki nem akarna örökké élni? Természetes, hogy mindannyian ittunk belőle egy kortyot. Azóta is boldogan élünk a szigeten! Békességben, barátságban, szeretetben és harmóniában. Nincs civakodás, verekedés, de sok a vicc, nevetés, jókedv és pihenés.  Ha nem hiszed, látogass meg minket, szeretettel várunk! De már több varázsital sajnos nincs!  Írta: Péter Judit és Tavali Dávid