Azért szeretem, mert nagyon aranyos, kedves, békés állat. Olyan aranyos kicsi orra van! Az unokabátyámnak is van egy ékszerteknőse és azzal sokat szoktunk játszani. Amikor lefeküdtünk a földre és a hasunkon mászkált, nagyon csikis volt.

Egyik nap a teknőst kivettük, és letettük a földre, hadd mászkáljon és ahogy telt az idő, este lett, lefeküdtünk aludni, de a teknőst elfelejtettük visszarakni a helyére. Hajnalban arra ébredtünk, hogy a teknős a szekrény lábát kapargtatta. Felkeltettem anyut, aki bevitte a fürdőbe, lezuhanyozta és visszatette a helyére.

A teknőst Bélának hívjuk. Nagyon szeretem, néha beszélgetünk egymással, de csak úgy, hogy én beszélek hozzá, ő megért, igaz, nem tud beszélni. Azóta megvan, mióta én megszülettem.