Prücsök, Tücsök,Rudi és Csillám,Lulu, vagyis mi az Északi-sarkon a Mikulás manói vagyunk.Mi öten a hintalovakat készítjük. Egyik nap a 6897. hintalónál észrevettük, hogy a csomagológép hibásan dolgozik. Szaladtunk a Mikulás bácsihoz, hogy segítséget kérjünk tőle. Éppen szundikált a szobájában. Nem akartuk felébreszteni ezért nekiestünk a gépnek és megjavítottuk.                        - Végre elkészült!- kiáltotta Prücsök.Bejött a Télapó a műhelybe. Elújságoltuk neki a hírt,hogy megjavítottuk a gépet. A Mikulás azzal jutalmazott meg minket, hogy főmanóinak nevezett ki és holnap December 6.-án elmehetünk vele az ajándékok kiosztására. Mi pedig boldogan igent mondtunk! Alig vártuk, hogy végre holnap legyen!-Reggel már korán indulunk, úgyhogy legyetek 5:00-kor útra készen!- Adta a parancsot Miki!Eljött a várva várt nap!A rénszarvasokat vittük a szán elé,Fülöp nem akart jönni de kivonszoltuk!A szánban már vártuk Mikit. Ő felénk vette az irányt és beült a szánba.- Már indulunk is főmanóim!    Gyite  szarvaskáim! ……és lassan elvágtáztunk!Már Zürich felett repültünk mikor  meg kellett etetni  a szarvasokat.Addig a Mikulás bácsi bebújt pár kéménybe.                                                             Na!- feltankoltuk a szarvasokat,- Rudolfnak dupla adag répa kellett!Rudolf orra felpiroslott és elindultunk ismét. Most értünk Hongkongba!Mikulás beugrott a kéménybe , mi utána ugrottunk az ajándékokkal.De pechünkre a ferdeszemű fölébredt. Elkezdett kiabálni kínaiul.Nem értettük, hogy mit beszél,de mi csak raktuk az ajándékokat.Mikulás aki már 1000 nyelven tud elkezdett vele kommunikálni.Sikeresen elaltatta a mamikát és mentünk tovább. Mikor kimásztunk a kis téglalyukon, ami majd szétégette a ruhánkat észrevettük,hogy reggel van. Észrevettük,hogy NAGY bajban vagyunk!- Kimaradt Franciaország!!!!!!!!!Lulu már a 16. Redbull- t öntötte magába! Lekapartuk a szánról a fagyot és útnak indultunk gyorsan!Bekapcsoltuk a turbó-gombot és már láttuk az Eiffel-tornyot. Kecsesen elhelyeztük a kéményen át a levélben kért csomagokat!Végeztünk mielőtt a gyerekek felkeltek volna! Gyorsan vissza az Északi-sarkara!- mondta Rudi.Ez volt az 1000. karácsony. - Ezt meg kell ünnepelni!- Mondtuk öten. Mikulás nagyot sóhajtott és azt mondta: Gyerekek én jövőre már nyugdíjba megyek! Csináltunk egy nagy bulit!                            Ez volt a felejthetetlen 1000. KARÁCSONY. 

Írta : Dorina, Judit, Dávid és Dia  

  Egy nyári napon nagyon unatkoztunk. Ezért elhatároztuk, hogy elmegyünk nyaralnia zsebpénzünkből Hawaiira. Mi egyébként egy ikerpár vagyunk,  Dorina és Judit, de mi Dorisznak  és Jucinak szólítjuk egymást. Mivel öt évesek vagyunk, kellett magunkkal egy felnőttet is vinni. Választásunk Dávidra, a nagypapira esett. Miután a nagypapi igent mondott a felkérésre, összepakoltunk és kisiettünk a reptérre.  Ott fogadott bennünket a hír, hogy a madarunk csak a Karácsony – szigetekig megy, ott van a végállomás. De Dávid, a nagypapi , aki sohasem esik kétségbe azt mondta: „ Majd átutazunk hajóval Hawaiira. " Dorisz és Juci gyorsan beleegyeztek. 23 óra elteltével landoltunk is a szigeten. Elindultunk hajó után nézni, de csak egy roncsot találtunk. Nagypapi erre azt mondta: „ Soha ne essünk kétségbe.” Ezért aztán a mindjárt szétesek hajóval útnak indultunk. Ahogy egyre beljebb sodródtunk az árral, észrevettük, hogy egy örvény közeledik, de már nem tudtuk kikerülni. Nagypapi bezzeg most első volt a kétségbeesettek között. Hiába kormányoztunk visszafelé, a roncs csak az örvénybe tartott. Aztán süllyedtünk, süllyedtünk és megint csak süllyedtünk. Ahogy egyre lejjebb kerültünk észrevettük, hogy nem fogy a levegőnk, sőt inkább tudunk lélegezni. Erre a nagypapa újra megszólalt: „ Mondtam én , hogy soha ne essünk kétségbe!” Egyre mélyebbre úsztunk az örvényben , egyszer csak ott termett egy kis kapu. Nagypapi, ahogy átlépett rajta, bekapta egy tehénvirág. De még onnan is azt kiabálta, hogy „ Ti gyerekek, soha ne essetek kétségbe!!!! " Ám nem akarok hazudni, mi kétségbe estünk. A kertben segítségért indultunk, mikor megláttunk egy kislányt, aki ugyanúgy nézett ki, mint mi. Odasiettünk hozzá, megkértük, hogy legyen a segítőnk. -„ Szia, hogy lehet kiszabadítani a nagypapinkat abból a furcsa virágból , aminek nem csodálom, hogy tehénvirág a neve, hisz akkora a levele , mint egy tehén.”-„Sziasztok lányok!  ………… Egy szorzótáblát kell megoldanotok, amit mindjárt ki fog nektek adni.”- „ Szorzótábla ??? Ó, az könnyű – mondta Dorisz és Juci egyszerre.Ekkor megjelent az első művelet: 5x5 = ?  A két lány egymásra nézett és kórusban kiáltották: „ Hisz az  huszonöt!” Ezzel a lendülettel be is írták. Várták a következő műveletet, de nem kaptak. A lány azt felelte: „ Szerintem azért , mert csak öt évesek vagytok és ilyen ultra szuperszónikus gyerekekkel nem  minden nap találkozik az ember. „ - Köszönjük a bókot, de mi már 3 éves korunk óta tudjuk a szorzótáblát.- Á, az sohase baj, inkább örüljetek neki!- Ezután hiába szólongattuk a nagypapit, nem került elő. Majd kilépett az egyik bokor mögül tiszta nyákosan, nedvesen.- Sziasztok, végre kiköpött a tehénvirág , olyan büszke vagyok rátok! Én aztán  megmondtam,hogy soha ne esettek kétségbe!!!- Ááá nagypapi , úgy örülünk ,hogy meglettél, bemutatjuk ööö…-  hogy is hívnak???- Jaj , még be se mutatkoztam! Hali, én Laura vagyok.- Nagypapi biztos nem fogod elhinni, de muszáj lesz, egy helyi lány szabadított ki a tehénvirág fogságából.- Komolyan? Gyere megmentőm,  kedvességedért cserébe, meghívlak egy teára…bár azt hiszem , otthon hagytuk………a…- Semmi baj, hiszen ki az a butus , aki teát hoz magával Hawaii-ra!!!- Van a közelbe egy teázó???- Persze a Villamos közben.- Akkor szedjük a lábainkat, hogy oda érjünk zárás előtt!!!- Várjunk csak, azt hiszem a tehénvirág lenyelte a pénztárcámat!!!- Laura, itt mivel fizetnek?- kérdezte Dorisz.- Arany szirommal.- Olyat hol találni? - Bárhol, még akár az utca mentén is.- Micsoda?- kérdezte a talpig nyálas papi.- Hát… ez csupán a szerencse kérdése. Aki keres , az talál!- Akkor mire várunk?  Induljunk már!- De már 7 óra van és 8-kor ZÁRÁS!- Nem baj 1. Velem tart a szerencse                 2. Soha ne essünk kétségbe- mondta Dávid, az ész! Rögtön elindultak aranyszirmot keresni. Egy órán belül öt  „bankóval”  a kezükben tértek vissza. Az idő nem vár senkire, így  orruk előtt bezárult a bolt. Nagypapa újra felkiáltott „Soha ne essünk kétségbe”.Majd elmegyünk holnap. De ez már az utolsó szava volt, mert egy örvény közeledet ami nagy erővel szippantotta be őket. Ismét otthon találták magukat a dadával, nagypapi pedig az  öregek otthonában termett a barátai társaságában. Hát így történt a „nagy  utazás".

Írta: Laura, Dorina, Dávid.

Így telt el egy gyönyörű karácsony!

A MAGYAR KONYHA JELLEMZÕI

Más nemzetek konyháihoz hasonlóan a magyar konyha jellegzetességét a többféle alapanyag, a jellegzetes fűszerezés és sajátos konyhatechnológiai műveletek együttes hatása alakított ki.

Ennek megfelelően a magyar konyha alapvető jellemzői:

• a sertészsír, a vöröshagyma és a fűszerpaprika együttes használat
• a sertéshús és sertészsír domináns alkalmazása
• a tejföl nagymértékű felhasználása
• sajátos ételkészítési módok (pörköltalap készítés, pirítva párolás, rántással, sűrítés)
• sajátos fűszerezési eljárások
• magas szénhidráttartalmú köretek és főzelékek fogyasztása

A sertészsír használata konyhánk egyik jellegzetessége. A sertészsírt nálunk a szalonna kiolvasztásával, míg más népeknél préseléssel nyerik. A kiolvasztással nyert zsír aromája különleges jelleget ad ételeinknek. Az étolajat, a vajat, a margarint hidegkonyhai készítményekhez, a diétás étkezésekben és a nemzetközi ételek készítésénél használják.

A vöröshagyma sok magyaros ételnek adja meg aromáját, sőt képezi alapját. A sertészsírban történő pirítás során felszabadulnak a hagymában található illóolajok. A készítendő étel jellege határozza meg, hogy a hagymát zsírban fonnyasztják halványan vagy aranysárgára pirítják, hiszen más-más íz hatás érhető el vele.

A fűszerpaprikát a régi magyar konyhákon nem ismerték, használata csak lassan terjedt el. A sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a paprika íz- és színanyagai. Ez az úgynevezett pörköltalap, amit magyaros ételek jelentős részénél pörköltek, gulyások, paprikások, tokányok készítésénél alkalmaznak. A felsorolt ételekhez fűszerként a fokhagyma pépszerű keverékét adják, valamint a pörköltek készítésének sajátos technológiája, a rövid lén történő párolás, a többszöri zsírjára pirítás adja az ételeknek a sajátos ízt, magas élvezeti értéket. Más jellegű húsételeink a disznótoros, a sült csülök, a bőrös malacsült, a libamáj.

Káposztás ételeink, a tökfőzelék, a töltött tök elmaradhatatlan fűszere, a finomra vágott friss kapor. Különleges illatot, aromát ad, ha közvetlenül tálalás előtt hintik az ételre. A sertészsírral történő főzésből adódik konyhánknak az a sajátossága, hogy bátran fűszerez. A fűszereknek azokat az anyagokat tekintjük, melyek ételeinknek és italainknak kellemest ízt, illatot adnak. Nem tápértékeik, hanem az élvezeti értéket növelő hatásaik miatt tesszük az ételeinkben. A fűszerek az ételek nyers ízét tompítják, finomítják, teszik. Az étel jellegével összhangban álló fűszerezés a szakács feladata.

Tejfölből a magyaros főzési móddal dolgozó konyha az átlagosnál nagyobb mennyiséget használ, de a tejszín is jellegzetes ételízesítőnk. A tejföl jól harmonizál a paprikás csirke, a borjú, a bárány íz anyagaival. De nem képzelhetők el káposztás ételeink /pl. töltött-, rakott-, székelykáposzta/, a túros csusza, a sonkáskocka és egy sor édes tészta sem tejföl nélkül. Sok levesünk, mártásunk, főzelékünk készül tejföllel és gyakran díszítésként is használjuk.

A rántás megolvasztott sertészsír - vagy egyéb zsiradék - és ugyanennyi finomliszt keverékével készül. A lisztet a felmelegített zsírban az étel jellegének megfelelően megpirítjuk. A rántást a tűzről levéve hideg vízzel felengedik, és simára keverik. Az így nyert emulziót a vízben puhára főzött leves- és főzelék alapanyaghoz öntik.

A levesek között sok laktató egytál jellegű /pl. Jókai bableves, palócleves/ található, mely a főfogás szerepét is betöltheti. Természetesen készülnek könnyebb zöldség-, püré-, krém- és gyümölcslevesek is.

Ételeinket az egészséges, korszerű táplálkozás szerint is értékelnünk kell. A magyaros ételek változatosak, jó ízűek, a külföldiek számára érdekesek, de a korszerű táplálkozás követelményeinek sokszor nem felelnek meg. Ez főleg a magas sertészsír, szénhidráttartalom és erős fűszerezés miatt van. A méregerős, zsírban úszó étel úgy gasztronómiai, mind táplálkozástani szempontból helytelen.

Babgulyás recept

Hozzávalók (4-5 személyre):
50 dkg apróhús (sertés)
50 dkg savanyított káposztalevél
1 kg savanyú káposzta
10 dkg rizs
10 dkg zsír
8 dkg füstölt szalonna
10 dkg vöröshagyma
2 db tojás
4 dl tejföl
liszt
fokhagyma
fűszerpaprika
majoranna
őrölt feketebors
só

Az apróhúsból, a szalonnából, a rizsből és a tojásból a szükséges fűszerekkel készíts rizses-húsos tölteléket. A savanyított káposztalevelek középső vastag erét vágd ki, hogy könnyen hajlíthatóak legyenek. Minden levél keskenyebb végére helyezz egy kisebb kupac tölteléket, majd azt göngyöld bele a káposztába. A szabadon maradó levélszéleket hajtogasd be a henger két végén, ez tartja majd egyben a csomagot. (A levélmaradékokat vágd csíkokra, s add a többi savanyú káposztához.)
Egy nagyobb fazékban kevés zsíron pirítsd meg a maradék finomra vágott vöröshagymát, s a tűzről lehúzva keverj el benne egy evőkanálnyi pirospaprikát. (Mehet még bele egy-két gerezdnyi tört fokhagyma is.) Add hozzá a savanyú káposzta kétharmadát, arra helyezd el a töltelékeket, borítsd be a maradék aprókáposztával, majd öntsd fel annyi vízzel, amennyi éppen elfedi. (A vízhez keverhetsz káposztalét is.) Ha kell, sózd, s lassú tűzön főzd (kb. 1-2 óra hosszan), amíg a töltelékek is meg nem puhulnak. Ekkor a töltelékeket szedd ki, s a visszamaradt káposztát a tejföl feléből készített habarással "sűrítsd be". (Kevés lisztet használj, mivel a lének nem szabad "tapinthatóan" sűrűvé válnia!) Tedd vissza a töltelékeket, s még egyszer alaposan forrald össze az egészet.
Tálaláskor a maradék tejfölt kínáld hozzá.